Aprószentek

Az Aprószentek napját megelőző éjszaka  (december 27-ről 28-ra virradóan) Kászonban a legények, akiket abban az évben soroztak be katonának, több csoportban  indulnak aprószentekelni. A gyerekek nappal járták  el a leányos házakat. Éjfélkor gyülekeznek a királynál – a maguk közül választott csoportvezetőnél – régebben ott fonták meg az aprószentekelő vesszőket is fiatal nyírfacsemetéből, majd indulnak és énekelve felkeresnek minden lányt a faluban. Ezen az éjszaká megvesszőzik a lányokat  és elhintik a mustármagot  a lányok szoknyája alá, ahogy a versben is mondják.

Ennek a szokásnak két vonatkozása van, egyrészt a vallási  valamint a másik, hogy a határőrzésből hazatérő legények ekkor mérték fel, hogy kinek lehet a farsangon udvarolni. Annak  ellenére hogy ma már a legények nem mennek katonának ez a szokás fennmaradt. Pontban éjfélkor indulnak énekelve mennek a leányos házakhoz ahol ha nincs nyitva a kapu az „Íme midőn mindenek” kezdetű énekkel vonultak be, a lányok villanyt gyújtanak jelezvén, hogy fogadják az aprószentekelő legényeket. Az utolsó legény a kaput nyitva hagyja, ezzel jelzik a többi csoportnak, hogy foglalt a porta. A házba érve a király megfegyelmezi katonáit akik vigyázba vágva hallgatják végig a verset mondó vezetőt. A lányok a vesszőzést szó nélkül állják, hisz ők a kiválasztottak. A lányok viszonzásul szalagot kötnek a vesszőkre, a királynak és a kiválasztott legénynek két szalagot kötöttek.

Régebb minden leány otthon fogadta az aprószentekelő legényeket, ma már csoportosan fogadják. Megkínálják süteménnyel és itallal. Majd amikor a király jónak látta  megköszönték a vendéglátást és távoztak. Reggel  betérnek az espereshez  jelezvén, hogy feladatukat teljesítették, majd szentmisével fejeződik be az aprószentekelés. A király a mise végével meghívja katonáit egy közös ebédre.